A Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) július közepén újabb határozatot hozott a bankok védelme érdekében (H-PBT-H-1623/2012). A határozat azt bizonyítja, hogy a PBT törvénysértést is hajlandó elkövetni annak érdekében, hogy megvédje az eljárásban résztvevő pénzintézetet.
Korábban beszámoltunk egy PBT határozatról (H-PBT-H-1128/2012), melynek az indoklása megkérdőjelezi az eljáró tanács szakmai felkészültségét (l. A PBT is a bankokat védi 2012.07.12). A mostani határozat alapján azt feltételezzük, hogy a PBT tagjaiban már tudatosult, hogy az „árfolyamrés” egy, a deviza alapú hitelszerződésekhez kapcsolódó költség, amelyet a Hpt. 213.§ (1) bek. c) pontja miatt fel kellett tüntetni a hitel-szerződésekben. A PBT eljáró tanácsa viszont ahelyett, hogy ennek a felismerésnek a tudatában levonná a megfelelő jogi konzekvenciákat, inkább megszegi a bizonyítási eljárás szabályait.
Vajon hány eljárást kell még indítani ahhoz, hogy a PBT végre belássa, hogy a jogállam a fogyasztók oldalán áll?
Kérjük, szánjon rá 10 percet és olvassa végig az ezt a bejegyzést! A PBT-t csak úgy lehet rákényszeríteni arra, hogy a szakmai követelmények betartásával végezze a feladatát, ha biztosítjuk a határozatok nyilvános kontrollját. Az iratok megértéséhez jogi képzettség nem szükséges. A PBT határozatának gyenge pontját mindenki meg tudja érteni, akinek van nyelvi logikája.
A jogeset összefoglalása:
Az eljárás alapját egy 2006 júniusában kötött deviza alapú hitel-szerződés adja. A szerződés ügyleti kamata 3,7% volt. A szerződéskötés napján a bank saját deviza-eladási és deviza-vételi árfolyamai közötti különbség (ún. “árrés” vagy “árfolyamrés”) értéke 1% volt. A szerződésben feltüntetett THM értéke 6,32%.
A fogyasztó az eljárást megelőzően kérte a banktól, hogy sorolja fel a THM számítás során figyelembe vett tételeket. A bank, cégszerűen aláírt, válaszlevelében a következő értékeket nevezte meg:
A THM számítása során figyelembe vett tételekről az alábbi tájékoztatást adjuk:
Engedélyezett hitelkeret: 6.000.000 Ft
Deviza vételi árfolyam: 164,74 Ft/CHF
Deviza eladási árfolyam: 169,42 Ft/CHF
Tervezett futamidő: 240 hó
Türelmi idő hónapban: 53 hó
Hitelkeret beállítási jutalék: 114.000 Ft
Értékmegállapítási díj: 25.000 Ft
Ügyleti kamat évi: 3,7%
Kezelési költség: 2,04%
THM százalék: 6,32%
Bizonyíték: a bank beadványa a PBT-hez 2012. június 20.
A fogyasztó kérte a PBT-t, hogy állapítsa meg, hogy a szerződésben feltüntetett 6,32%-os THM nem felel meg a törvényi követelményeknek.
A fogyasztó, kérelmét három THM számítással támasztotta alá.
- Az első THM számítás a szerződésben feltüntetett költségek alapján készült. A szerződésben szereplő költségek alapján a THM értéke 6,18%.
- A második THM számításnál a fogyasztó figyelembe vette a szerződésben szereplő költségeket plusz az árfolyamrés 1%-os értékét. Ezeknek a költségeknek az alapján a THM értéke 6,32%.
- A harmadik THM számításnál a fogyasztó figyelembe vette a szerződésben szereplő költségeket, az árfolyamrés 1%-os értékét plusz a bank által megnevezett „értékmegállapítási díjat”. Ezeknek a költségeknek az alapján a THM értéke 6,37%.
A fogyasztó érvelése szerint a bank a THM számítása során két hibát is elkövetett:
- 1. hiba: A THM számítása során figyelembe vette az árfolyamrés 1%-os értékét, de ezt a költséget a szerződésben nem tüntette fel.
- 2. hiba: A szerződéssel kapcsolatban a bank felszámolta az „értékmegállapítási díjat” , de ezt a költséget sem a szerződésben sem pedig a THM számítás során nem vette figyelembe.
A szóbeli meghallgatás elején az eljáró tanács elnökének kérdésére a bank képviselője az alábbi kijelentést tette:
Válasziratban foglaltakat fenntartjuk.
Bizonyíték: A szóbeli meghallgatás jegyzőkönyve 2012. július 4.
A fogyasztó által benyújtott THM számítások eredményeit látva, a bank képviselőjének később hirtelen „az eszébe jutott”, hogy az értékmegállapítási díj mégsem volt része az ügyletnek. A bank képviselője azonban ezt a „felismerését” dokumentumokkal nem tudta alátámasztani. Az eljáró tanács ekkor, a bank érdekében, rendkívüli szünetet rendelt el, hogy ezzel lehetőséget adjon a banknak valamilyen bizonyítékot szerezni. A bank képviselőjének, azonban ez a szünet alatt sem sikerült.
A szünet után a fogyasztó fenntartotta azt az állítását miszerint az értékmegállapítási díj része volt az ügyletnek. A bank ezt a tényt az eljárást megelőzően egy cégszerűen aláírt levélben elismerte, továbbá az eljarás elején ezt az állítását fenntartotta. A fogyasztó ezen kívül felhívta a PBT figyelmét arra is, hogy az eljárás eredménye szempontjából teljesen mindegy, hogy az értékmegállapítási díj része volt-e az ügyletnek, hiszen a THM számítás önmagában az árfolyamrés értékének a figyelembe vétele miatt hibás.
A meghallgatás végén a PBT nem hirdetett határozatot. 8 nap gondolkodás után viszont az eljárást az alábbi érveléssel megszüntette:
Az eljáró tanács a THM számítását nem vizsgálta, mert a felek előadása szerinti ellentmondások feloldására az eljárásban értékelhető bizonyíték nem került benyújtásra.
A H-PBT-H-1623/2012 sz. határozat indoklása
A PBT határozata két okból is ellentétes a jogállami elvekkel.
1. Bizonyítási eljárás
A PBT figyelmen kívül hagyta a Pszaftv. (2010/CLVIII törvény) 93. § (2) bekezdését.
A Pszaftv. 93. § (2) bekezdése szerint az eljáró tanácsnak a „rendelkezésre álló adatok alapján” döntést kell hoznia. Ez a rendelkezés a PBT-t kétszeresen is kötelezi: egyrészt arra, hogy megvizsgálja azokat az adatokat, amelyek a szóbeli meghallgatáson rendelkezésre állnak; másrészt arra, hogy hozzon a rendelkezésre álló adatok alapján döntést.
A PBT jelen esetben súlyosan megsérti a Pszaftv. 93. § (2) bekezdését azzal, hogy elhárítja el a döntés felelősségét mondván „nem lett értékelhető bizonyíték benyújtva”.
A PBT a bizonyítási eljárást az alábbi táblázat segítségével gond nélkül végre tudta volna hajtani:
| Kérdés | Fogyasztó | Bank |
| Kapcsolódott-e a szerződéshez Értékmegállapítási díj? | Igen | Nem |
| Mivel bizonyítja az adott fél az állítását? | 1. A bank válaszlevele (kelt: 2012.06.20); 2. A bank nyilatkozata (jegyzőkönyv); |
nincs bizonyíték |
| A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelés | A fogyasztó az eljárás során végig következetesen kitartott álláspontja mellett. | A bank módosította az álláspontját, miután szembesült a fogyasztó THM számításának az eredményével. |
Ha összegyűjtjük ezeket a „rendelkezésre álló adatokat„, akkor egyértelműen látható, hogy a fogyasztó állítása nagyobb valószínűséggel igaz, mint a bank állítása. Ebben az esetben viszont a PBT-nek kötelessége lett volna a fogyasztó állítását igaznak elfogadni.
A PBT viselkedése az alábbi kérdéseket veti fel:
- Miért nem tekinti a PBT ” értékelhető bizonyítéknak” a bank által cégszerűen aláírt levelet?
- Miért nem tekinti a PBT ” értékelhető bizonyítéknak” a bank által a szóbeli tárgyaláson tett nyilatkozatot?
A fenti kérdésekre a PBT nem ad választ. A válasz hiánya viszont egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a PBT elfogult a bankok javára.
A PBT 1623/2012. sz. határozata szomorú példája annak, hogy a PBT szükség esetén hajlandó megsérteni a bizonyítási eljárás szabályait is annak érdekében, hogy ne kelljen elmarasztaló határozatot hoznia egy bankkal szemben.
2. Árfolyamrés
A PBT határozatának másik súlyos hibája, hogy a PBT nem mond semmit az árfolyamrésről.
Az eljáró tanács a THM számítását nem vizsgálta, mert a felek előadása szerinti ellentmondások feloldására az eljárásban értékelhető bizonyíték nem került benyújtásra.
A H-PBT-H-1623/2012 sz. határozat indoklása
A PBT úgy tesz, mintha az értékmegállapítási díjjal kapcsolatos „bizonytalanság” miatt, már nem is lenne szükség arra, hogy a fogyasztó által benyújtott THM számításokat az árfolyamrés szempontjából is megvizsgálaja. Ez a gondolatmenet ellentétes a THM-re vonatkozó törvényi szabályozással. Nincs szükség komolyabb logikai készségre ahhoz, hogy feltűnjön: teljesen mindegy, hogy a PBT az értékmegállapítási díjjal kapcsolatban vajon a banknak vagy a fogyasztónak ad-e igazat. A THM értéke az értékmegállapítási díjtól függetlenül(!) rossz.
A fogyasztó által benyújtott számítások igazolták, hogy a bank a 6,32%-os THM-et az 1%-os értékű árfolyamrés figyelembevételével számolta ki. Ezt az eredményt a bank képviselője nem vitatta. A szóbeli tárgyaláson a PBT tagjai azt a benyomást keltették, mintha megértették volna az árfolyamréssel kapcsolatos érveket. Az szóbel meghallgatás során tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a bank a THM számítása során egy olyan költséget is figyelembe vett, amelyik költség a szerződésben nincs feltüntettve.
Emiatt a PBT-nek kötelessége lett volna kizárólag az árfolyamrésre tekintettel megállapítania, hogy a szerződésben feltüntetett 6,32%-os THM nem felel meg a törvényi követelményeknek.
Ezzel szemben, a PBT határozatának az indoklása nem mond semmit az árfolyamrésről.
A PBT hallgatása súlyosan sérti a jogállami elveket. A PBT azzal, hogy úgy tesz , mintha az árfolyamréssel kapcsolatban semmi mondanivalója nem lenne, ismételten tanúbizonyságát teszi a bankokkal szembeni elfogultságának.
A Hpt. 213. § 1. bek. szerint semmisek azok a devizahitel-szerződések, amelyekben nincsen feltüntettve az árfolyamrés értéke (Fogyasztóvédelmi Elemzés a Hitelintézetek és Pénzügyi Vállalkozások Devizahitelezési Gyakorlatáról 2000–2009). Minél tovább húzza a PBT ennek a ténynek a kimondását, annál nagyobb károkat szenved a magyar jogállami berendezkedés.
Összefoglalás
A PBT 2012. július 12. napján kelt PBT-H-1623/2012 sz. határozata újabb bizonyíték arra, hogy a BPT védelmébe veszi a bankokat. A PBT, annak érdekében, hogy ne kelljen elmarasztaló ajánlást hoznia egy bankkal szemben az eljárás során inkább megszegi a bizonyítási eljárás szabályait és elhallgatja azokat a tényeket, amelyek a fogyasztó álláspontját támasztják alá.
Ha a PBT nem hajlandó pártatlanul és a jogállami elvek betartásával végezni a feladatát, akkor azzal végleg lerombolhatja a fogyasztók jogrendszerbe vetett – egyébként sem sok – bizalmát. A fogyasztók védelme érdekében reméljük, hogy a PBT a PBT-H-1623/2012. sz. határozat hibáit a lehető leghamarabb orvosolni fogja. Mi azon leszünk, hogy ezt az esélyt a PBT-nek mihamarabb megadjuk.
A PBT eljáró tanácsának tagjai: dr. Sándor Roland, Mohosné dr. Jakab Ágnes, Rajki Klára
