Ha a devizahiteles törvények (és a polgári jogegységi határozatok) őszinte célja a fogyasztók védelme, akkor miért nem mondhatnak le a fogyasztók erről a védelemről?
Ha egy deviza alapú hitelszerződés semmis/érvénytelen, akkor miért nem alkalmazzák a bíróságok a polgári törvénykönyv rendelkezéseit az elszámoláshoz?
Ha a Lendvai & Szörényi Ügyvédi Iroda tagjai tisztességes ügyvédek, akkor miért képviselik tisztességtelen bankok érdekeit?
Olvassa el részletes elemzésünket arról, miért vonatkozik az EUB C-630/23. sz. ítélet az árfolyamréssel érintett devizakölcsönökre.
Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre, Likeoljon minket a Facebookon és kövessen minket a Twitteren, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!
Köszönjük dr. Lendvai András és dr. Kálmán Ákos ügyvédeknek, hogy közzétették elemzésüket az Európai Unió Bírósága a C-630/23. számú ítéletéről! (Bírósági fordulat: mi lesz most a devizahitelek elszámolásával?, portfolio.hu 2025. május 15.) A bírósági döntések tartalmáról folytatott higgadt nyilvános szakmai vita fontos része a jogállami kultúrának.
Örömmel vállaljuk azt a szakmai kihívást, hogy meggyőző érvekkel alátámasszuk azt az állítást, hogy az összes fogyasztói devizahitel- és devizakölcsönszerződés semmis az árfolyamrés alkalmazása miatt, ezért a bankok kötelesek visszatéríteni az eredetileg folyósított (forint) összegen felüli törlesztőrészleteket. Sajnáljuk, hogy a portfolio.hu weboldal szerkesztősége nem adott lehetőséget arra, hogy ez a véleménycikk (az illusztrációk nélkül) a portfolio.hu weboldalon megjelenjen.
Vonatkozik-e az Európai Unió Bírósága („EUB”) a C-630/23. számú ítélete az árfolyamrésre?
Két hete nyilvános az Európai Unió Bírósága („EUB”) a C-630/23. számú ítélete.
A bankok vezetői és a kormány képviselői azt állítják, hogy az ítélet csak azokra a szerződésekre vonatkozik, amelyekben az adott bank nem adott tisztességes tájékoztatást a deviza alapú szerződéshez kapcsolódó kockázatokról.
Az adósok ezzel szemben azt állítják, hogy az ítélet kiterjed azokra a szerződésekre is, amelyekben az adott bank eltitkolta, hogy a pénzváltási szolgáltatásért díjat számolt fel (értsd: árfolyamrés).
A kérdés eldöntése azért fontos, mert a magyarországi bankok az összes deviza alapú hitel termékben eltitkolták a pénzváltási szolgáltatás díját. Tehát, ha a C-630/23. számú ügyben hozott ítélet az árfolyamrésre is vonatkozik, akkor annak jelentős pénzügyi következményei lesznek.
Ebbe a vitába bekapcsolódtak dr. Lendvai András és dr. Kálmán Ákos ügyvédek is, akik számos devizakölcsönnel kapcsolatos perben képviseltek magyarországi bankokat magyar bíróságok és az Európai Unió Bírósága előtt. Ezen tevékenységük alapján, érthető módon, arra a következtetésre jutnak, hogy a bankok és a kormány álláspontja a helyes. Tehát az EUB ítélete csak a tisztességtelen kockázatfeltáró nyilatkozatokra vonatkozik, és nem vonatkozik az árfolyamrés alkalmazására.
A higgadt és szakmai vita jegyében összefoglaljuk a devizahitelesek érveit. A PITEE egyesület képviselte 2013-ban azt az adóst, akinek az ügyében a Kúria érvényessé nyilvánított egy deviza alapú kölcsönszerződést, amelyik érvénytelen volt az árfolyamrés alkalmazása (tehát a pénzváltási szolgáltatásért felszámolt díj eltitkolása) miatt (lsd. Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14.)
Három kérdést fogunk megvizsgálni:
- az eddigi bírósági gyakorlatot az árfolyamrés alkalmazása esetén;
- az AxFina ítélet megállapításait;
- mit kellene tenni, hogy a magyar jogalkalmazás megfeleljen az Európai Unió jogrendjének.
1. Az eddigi bírósági gyakorlat az árfolyamrés alkalmazása esetén
Amiben egyetértés van:
Két kérdésben teljes egyetértés van a bankok, a kormány, a bíróságok és az adósok, között:
- Egy szolgáltatás díját eltitkolni tisztességtelen
- Az árfolyamkockázat okozta a legsúlyosabb pénzügyi problémát az adósoknak
1.1. Egy szolgáltatás díját eltitkolni tisztességtelen
Mindenki egyetért abban, hogy a bankok tisztességtelenül jártak el azzal, hogy eltérő deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamokat alkalmaztak a deviza alapú hitelszerződésekben, ugyanis nem tájékoztatták az adósokat az eltérő átváltási árfolyamok gazdasági hátteréről. (lsd. C-26/13 Kásler ügy második válasza és az ítélet [73]-[75] szakaszai)
Az eltérő deviza átváltási árfolyamok gazdasági háttere ugyanis az, hogy az adott bank az eltérő árfolyamok alkalmazásával plusz bevételhez jut. A bank drágábban adja el az adott devizát, mint amennyiért ugyanazt a devizát megveszi. Az eladási és vételi ár közötti eltérést nevezik nyereségnek. A bank ezt a bevételt a pénzváltási szolgáltatásért kapja.
A bankok tehát a deviza váltási szolgáltatásért díjat számoltak fel, de erről a díjról nem tájékoztatták az ügyfeleiket. Magyarországon egyetlen bank sem nevezte meg az árfolyamrés mértékét a deviza alapú hitelszerződéshez kapcsolódó díjak között. Egy szolgáltatás díjának az eltitkolása tisztességtelen. Ez világosan benne van a tisztességtelen piaci magatartásról szóló 1996. évi LVII. törvény 8. §-ban; és benne volt a régi hitelintézeti törvény 213. § (1) bek. c) pontjában is (rHpt. 1996. évi CXII. törvény).
A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a bankok nem csak eltitkolták a deviza váltási szolgáltatás díját, hanem ezt a díjat a hitelszerződések megkötése után titokban manipulálták is. Az OTP Bank Nyrt. 100%-kal emelte meg ezt a díjat titokban. Az Unicredit Bank pedig 325%-kal. Az Erste Bank volt az egyetlen bank, amelyik csak eltitkolta, de nem manipulálta a pénzváltási szolgáltatás díját. Az árfolyamrés manipulálását 2011 decemberében bemutattuk ezen a weboldalon: Így működött az “árfolyamtrükk” (pitee.org, 2011.12.02.)
Tisztességtelen piaci magatartás a díjak manipulálása is. Ez is benne van a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvényben és a hitelintézetekről szóló törvényben. Az árfolyamréssel kapcsolatban minden információ már több mint tíz éve közismert.
Abban tehát teljes az egyetértés, hogy a bankok 2004 és 2014 között (tíz éven keresztül) tisztességtelenül hiteleztek.
1.2. Az árfolyamkockázat okozta a legsúlyosabb pénzügyi problémát az adósoknak
Mindenki egyetért abban is, hogy a deviza alapú hitelszerződések legnagyobb problémája az árfolyamkockázat. (Nem az árfolyamrés.) A bankok ugyanis azért tudtak kedvező svájci frank alapú hiteleket adni a fogyasztóknak, mert a svájci frank alapkamata alacsonyabb volt mint a forint alapkamat. Ezért egy svájci frank alapú hitel kamata is alacsonyabb lehetett, mint egy forint hitel kamata. Ennek a konstrukciónak a gyenge pontja viszont az, hogy a hitel tőke összegét és a törlesztőrészleteket át kellett váltani forintról svájci frankra. Ez az átváltás pedig azzal járt, hogy a szerződésbe beépült az árfolyamkockázat.
A bankok ezt a kockázatot az adósokra terhelték, ezért az összes deviza alapú szerződés tartalmazta azt a rendelkezést, miszerint az adós köteles viselni az árfolyamkockázatot.
Amiről 2013 óta zajlik a vita:
A vita kizárólag arról szól, mi a jogi és gazdasági következménye annak, ha egy adott bank tisztességtelen piaci magatartást alkalmazott egy hitelszerződés megkötése során.
A deviza alapú hitelek esetében a kérdés egész konkrétan az: köteles-e az adós az árfolyamkockázatot akkor is viselni, ha a bank tisztességtelen módon eltitkolta a pénzváltásért felszámított díjat?
Köteles-e az adós az árfolyamkockázatot akkor is viselni, ha a bank tisztességtelen módon eltitkolta a pénzváltásért felszámított díjat?
1.3. Az adósok álláspontja
Az adósok álláspontja szerint, ha a bank tisztességtelenül eltitkolt egy díjat, akkor az érintett deviza alapú hitelszerződés teljesen semmis/érvénytelen. Egy szerződéshez kapcsolódó díj eltitkolása a szerződés lényeges elemét érinti, mert díjazás fizetése mindig főszolgáltatás (elsődleges szolgáltatás). Az elsődleges tárgy hibája pedig mindig a teljes szerződés érvénytelenségét és vonja maga után. Továbbá, az érintett tisztességtelen szerződés teljes semmisségét írta elő a régi hitelintézeti törvény 213. § (1) bek. c) pontja. Ezen törvényhely szerint semmis az a fogyasztói kölcsönszerződés, amiben a bank eltitkolta bármelyik szerződéshez kapcsolódó költséget.
A devizahiteles adósok szerint tehát teljesen semmis kell legyen az összes szerződés, amiben a bankok eltérő deviza-eladási és vételi-árfolyamokat alkalmaztak. Ha pedig egy szerződés teljesen semmis, akkor annak minden rendelkezése semmis, az elejétől a végéig. Az semmisség/érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatások nem érhetők el. Így semmisek a pénzváltási szolgáltatásért felszámolt díjat tartalmazó rendelkezések és semmisek azok a rendelkezések is, amelyek az árfolyamkockázatot az adósokra terhelték. A bank által célzott joghatás, vagyis az árfolyamkockázat átruházása, nem érhető el.
A jog szerint ha egy szerződés semmis, akkor a bankok és az adósok közötti jogviszonyt a polgári törvénykönyv (Ptk.) szerint kell megítélni. Az adósok kötelesek a kapott tőkösszeget a Ptk. rendelkezései szerint visszafizetni. A Ptk. szerinti elszámoláshoz szükséges Ptk. rendelkezéseket az EUB 705/21 sz. ítéletének [5]-[7] szakaszai sorolják fel. A Ptk. 231. §‑ának (1) bekezdése szerint a bank viseli az árfolyamkockázatot. A Ptk. 232. §‑ának (1) és (2) bekezdéseiből kitűnik, hogy a bank csak a jegybanki alapkamatot számíthatja fel a tartozásra. A Ptk. 237. §‑ának (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az adósnak minden visszajár, mintha a szerződést meg sem kötötték volna.
A Ptk. szerinti elszámolásnak a gazdasági eredménye az lenne, hogy a bankok kötelesek az adósokat kártalanítani a jogtalanul beszedett pénzváltási költségért és, még pluszban, az árfolyamkockázat okozta veszteségeket is át kell vállalniuk. Teljesen függetlenülk attól, vajon az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességes volt-e vagy sem. Tehát ha a bank tisztességtelenül eltitkolt egy költséget, akkor a bank elbukja az árfolyamkockázat okozta veszteséget is.
Tehát ha a bank tisztességtelenül eltitkolt egy költséget, akkor a bank elbukja az árfolyamkockázat okozta veszteséget is.
Az adósok álláspontját támasztja alá a felelősség elve is. Ugyanis kizárólag a bankokat terheli a felelősség azért, hogy tisztességtelen módon hiteleztek. A tisztességtelen hitelezési gyakorlat nem a véletlen műve, hanem szándékos vezetői döntés eredménye. Az Európai Unió fogyasztóvédelmi joga szerint a tisztességtelen piaci gyakorlatot úgy kell szankcionálni (büntetni), hogy annak elrettentő hatása legyen. Tehát ha tisztességtelen hitelezési gyakorlat az oka annak, hogy a hitelszerződések semmisek. Akkor az elrettentő szankció része kell legyen az, hogy az árfolyamkockázat okozta veszteség visszahull a bank vállára. Az egyszerű ember nyelvén megfogalmazva: Aki tisztességtelen, az ráfizet. (lsd. EUB C-630/23 sz. ítélet [57] szakasz és a 2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C‑70/17 és C‑179/17)
1.4. A bíróságok, a bankok és a kormány álláspontja
A bíróságok, a bankok és a kormány ezzel szemben azt állítják, hogy az árfolyamrés alkalmazása miatt nem váltak a deviza alapú hitelszerződések teljesen érvénytelenné/semmissé. Hiszen a Ptk. lehetőséget ad arra, hogy a bíróság kiküszöböljön egy tisztességtelen szerződési feltételt, és ezzel az érintett szerződés érvényességét helyreállítsa (lsd. Ptk. 237. §).
Ezen elgondolás alapján a bankok és az adósok közötti szerződések mindaddig teljesen semmisek/érvénytelenek, amíg a szerződésekben vannak tisztességtelen feltételek. Ugyanakkor a bíróságoknak joguk van arra, hogy létrehozzanak egy szerződéses jogviszonyt a bankok és az adósok között úgy, hogy törlik a tisztességtelen feltételeket.
A tisztességtelen részeket tehát ki lehet „küszöbölni” a szerződésekből. A megmaradt szerződés tisztességes részeit pedig a bíróság „érvénybe helyezi„, és azok továbbra is kötik a feleket. Tehát, ha az eltérő árfolyamok alkalmazása tisztességtelen, akkor a bank tisztességtelenül számolt fel díjat a pénzváltási szolgáltatásért. A bank ezt a tisztességtelen díjat köteles visszafizetni. Ugyanakkor, ha az árfolyamkockázat átruházása tisztességes volt, akkor az áfolyamkockázatot az adósra terhelő rendelkezéseket a bíróság érvénybe helyezi, és onnantól az árfolyamkockázatot az adós viseli. Ugyanígy, ha a piaci kamat felszámítása tisztességes volt, akkor a bíróság a piaci kamatot mértékét érvénybe helyezi, és az adós köteles piaci kamatot fizetni.
A két álláspont között a lényegi eltérés tehát pont az, melyik fél viseli az árfolyamkockázat okozta veszteséget az árfolyamrés eltitkolása esetén. Ha az adott szerződés teljesen semmis/érvénytelen, akkor a bank viseli az árfolyamkockázat okozta veszteséget. Ha a bíróság az adott szerződés érvénytelenségét kiküszöböli és annak érvényességét helyre állítja, akkor az adós viseli.
Ha a bíróság az adott szerződés érvénytelenségét kiküszöböli és annak érvényességét helyre állítja, akkor az adós viseli az árfolyamkockázatot.
Az árfolyamkockázat a devizahiteles kártyajáték „fekete pétere”, amitől a bankok és a fogyasztók egyaránt szabadulni akarnak. A fogyasztók tisztességesen, a törvényeket betartva. A bankok tisztességtelenül, a törvényeket kijátszva.
1.5. Kinek az érdeke a deviza alapú szerződések érvényességének a helyreállítása?
A bíróságok, a bankok és a kormány álláspontja több okból is vitatható. A legfontosabb ok az, hogy a bíróságok, a bankok és a kormány a saját jogi álláspontjukat a fogyasztók védelmének szükségességével indokolják.
Álláspontjuk szerint ugyanis egy deviza alapú szerződés teljes érvénytelensége állítólag ellentétes lenne a fogyasztó érdekeivel. A teljes semmisségnek főszabály szerint az a következménye, hogy „a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért a teljes semmisség jobban bünteti a fogyasztót, mint a hitelezőt”. (lsd. EUB C‑26/13. sz. ítélet [84] szakasz)
Tehát a bíróságok, a bankok és a kormány azt állítják, hogy a fogyasztót meg kell védeni a szerződés teljes semmisségének a hátrányos jogkövetkezményétől.
Ezt a védelmet pedig úgy érik el, hogy a bíróság érvénybe helyezi az árfolyamkockázatot az adósokra terhelő szerződési rendelkezéseket.
Ez az érvelés nyilvánvalóan ellentmondásos.
Az adósoknak egyáltalán nem érdeke a hitelszerződések érvénybe helyezése, ha annak az a gazdasági következménye, hogy viselniük kell az árfolyamkockázat okozta veszteséget.
Az adósoknak egyáltalán nem érdeke a hitelszerződések érvénybe helyezése, ha annak az a gazdasági következménye, hogy viselniük kell az árfolyamkockázat okozta veszteséget.
1.5. A magyar bíróságok eddigi joggyakorlata
A Kúria 6/2013 sz. polgári jogegységi határozata és a devizahiteles törvények előírják, hogy a deviza alapú szerződések tisztességtelen kikötéseit ki kell küszöbölni és szerződések érvényességét helyre kell állítani.
A magyar bíróságok több tízezer ítéletet hoztak az elmúlt tíz évben ezen jogforrások alapján. Az így kiküszöbölt és érvényessé nyilvánított szerződések továbbra is érvényben vannak. Az adósok továbbra is viselik az árfolyamkockázat okozta veszteséget.
A bíróságok ráadásul akkor is alkalmazzák a polgári jogegységi határozatot és a devizahiteles törvényeket, ha az adósok tiltakoztak az állítólagos „védelem” ellen, és kifejezetten kérik a szerződésük érvénytelenségének a megállapítását.
A magyar bíróságok nem veszik figyelembe az adósok kinyilvánított szándékát.
A magyar bíróságok nem veszik figyelembe az adósok kinyilvánított szándékát.
2. Az AxFina ítélet megállapításai
Az EUB C-630/23 sz. ítélete pont ezt az ellentmondást vizsgálja. Az ítélet ugyanis világosan állást foglal arról, vajon védhetik-e a magyar bíróságok úgy az adósokat, hogy a védelem gazdasági eredménye az adósoknak súlyos anyagi terhet okoz?
2.1. Kinek a szándéka bír döntő jelentőséggel?
Ennél a pontnál érdemes elolvasni a C-630/23 sz. ítélet [68]-[70] szakaszait.
Ezen szakaszok szerint a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése megengedi hogy a nemzeti bíróság a szerződésben szereplő tisztességtelen feltételt úgy semmisítse meg, hogy azt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesíti és ezzel a szerződés érvényességét megóvja, olyan helyzetekben, amelyekben az említett szerződést teljes egészében történő megsemmisítése a fogyasztót különösen káros következményeknek tenné ki.
E vonatkozásban azonban hangsúlyozni kell, hogy a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása következtében a fogyasztó helyzetére gyakorolt, az ezen ítélkezési gyakorlat szerinti következmények értékelése szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.
Tehát az EUB döntése szerint az unió jogával összeegyztehető, ha a nemzeti bíróságok küszöbölik a szerződésekben található tisztességtelen feleteleket és helyreállítják az adott szerződés érvényességét. De ez csak és kizárólag akkor jogilag megengedett, ha ezt a védelmet a fogyasztó kifejezetten kéri. Hiszen csak és kizárólag a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka bír döntő jelentőséggel.
Ennek megfelelően egy magyar bíróság csak akkor küszöbölhet ki egy, az árfolyamrés alkalmazása miatt tisztességtelen deviza alapú szerződést és csak akkor tarthatja a szerződést érvényben, ha azt az érintett adós kifejezetten kéri. Ha az adós ezt a védelmet nem kéri, akkor a nemzeti bíróság köteles az érintett szerződés teljes érvénytelenségét megállapítani.
Az EUB C-630/23 számú döntése tehát közvetlenül érinti az árfolyamrés alkalmazása miatt tisztességtelen szerződéseket. A döntés ugyanis feloldja azt az ellentétet, miszerint az adósok védelme érdekében kellene a szerződések érvényességét helyreállítani, de az érvényes szerződés alapján az adós viseli az árfolyamkockázat okozta veszteséget.
A döntés jogi és gazdasági következménye az, hogy az unió joga szerint minden bank köteles az árfolyamkockázat okozta veszteséget az adóstól átvállalni, ha ezt az érintett adós kéri.
A döntés jogi és gazdasági következménye az, hogy az unió joga szerint minden bank köteles az árfolyamkockázat okozta veszteséget az adóstól átvállalni, ha ezt az érintett adós kéri.
3. Mit kellene tenni, hogy a magyar jogalkalmazás megfeleljen az Európai Unió jogrendjének?
Magyarországon jelenleg hatályos jog a Kúria 6/2013 sz. polgári jogegységi határozata és a devizahiteles törvények. Magyarországon, továbbá, van több tízezer jogerős ítélet, amiben a bíróságok tisztességtelen szerződéseket kiküszöböltek és érvenyben tarottak, holott az adósok kifejezetten kérték a szerződés érvénytelenségének a megállapítását. Végezetül Magyarországon jelenleg továbbra is van még több tízezer adós, akik nyögik az egykori devizahitelük terheit.
Ezzel szemben az EUB C-630/23 sz. ítélete szerint ellentétes az Európai Unió 93/13 sz. fogyasztóvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével az, ha a nemzeti bíróságok a fogyasztók akarata ellenére érvényben tartanak tisztességtelen deviza alapú hitelszerződéseket. Tehát az irányelv szerint az lenne jogszerzű, ha minden bank úgy számolna el az érintett adósokkal, mintha az érintett fogyasztók a deviza alapú szerződéseket meg sem kötötték volna.
A nemzeti jog és az uniós jog közötti ellentét feloldását vizsgálja az EUB C-630/23 sz. ítéletének a [83]-[90] szakaszai.
Ezen szakaszok alapján, amennyiben egy nemzeti bíróság úgy véli, hogy a hatályos nemzeti jog nem engedi meg azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az érintett fogyasztók a megkötött szerződés hiányában lettek volna, akkor is köteles a Kúria mindent megtenni annak érdekében, hogy ezt az uniós jogot érvényre juttassa. A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének követelménye ugyanis az Európai Unió Szerződéseinek a rendszeréből következik.
Az uniós joggal összhangban álló értelmezés követelménye a nemzeti bíróságok azon kötelezettségével jár, hogy adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben ez a gyakorlat a belső joguknak valamely uniós irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul. A nemzeti bíróságoknak – bírói hatalmuknál fogva – mellőzniük kell azon felsőbb bíróság által elfogadott értelmezések alkalmazását, amelyek az adott nemzeti bíróságra nézve kötelező erővel bírnak, amennyiben a felsőbb bíróság értelmezése nem egyeztethető össze az uniós irányelvvel.
Következésképpen a nemzeti bíróságok nem hivatkozhatnak arra, hogy egy nemzeti rendelkezést azért nem lehet az uniós joggal összhangban értelmezni, mert az adott nemzeti rendelkezést korábban állandó jelleggel az uniós joggal összeegyeztethetetlen módon értelmezték.
Végezetül, abban az esetben, ha a nemzeti bíróság minden erőfeszítése ellenére bizonyíthatóan lehetettlen a nemzeti jogot az uniós joggal összhangban értelmezni, akkor a fogyasztónak – mint a nemzeti jog uniós joggal való összeegyeztethetetlensége miatt sérelmet szenvedett félnek – lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az 1991. november 19‑i Francovich és társai ítéletből eredő ítélkezési gyakorlatra hivatkozzanak kártérítést kapjanak a magyar államtól.
Az EUB szerint tehát mostantól két lehetősége van a magyar bíróságoknak a devizahiteles perek eldöntése során.
- A magyar bíróságok képesek a Kúria 6/2013 sz. polgári jogegységi határozatát és a devizahiteles törvényeket az uniós joggal összhangban értelmezni, és a deviza alapú hitelszerződések teljes semmisségét/érvénytelenségét megállapítani az árfolyamrés eltitkolása miatt. A teljes érvénytelenség megállapítás alapján pedig a bankokat arra kötelezni, hogy elszámoljanak az adósokkal, mintha a szerződést meg sem kötötték volna.
- A magyar bíróságok továbbra sem tudják Kúria 6/2013 sz. polgári jogegységi határozatát és a devizahiteles törvényeket az uniós joggal összhangban értelmezni. Emiatt a bíróságok továbbra is kiküszöbölik és érvénybe helyezik a deviza alapú hitelszerződéseket. Ebben az esetben a devizahiteleseknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az 1991. november 19‑i Francovich és társai ítéletből eredő ítélkezési gyakorlatra hivatkozzanak kártérítést kapjanak a magyar államtól.
Karinthy Műfordítás című humoreszkjében bemutatta, miként válik magyar-német oda-vissza fordításokon keresztül Ady Endre „Jöttem a Gangesz partjairól // Hol álmodoztam déli verőn” kezdetű költeményének szövege „A Herz-féle szalámiban // Sokkal sűrűbb a só” kezdetű reklámversikévé.
A humoreszk tökéletesen ráillik a magyar jogi nyelvezet kialakulására is, hiszen a magyar jogi szakkifejezések elsődlegesen a német nyelvből lettek lefordítva. Így a magyar jogi kifejezések között minden bizonnyal számtalan félrefordítás lappang.
Lendvai András és Kálmán Ákos ügyvédek szerint például elképzelhető, hogy az EUB bírái nincsenek tisztában azzal, hogy a magyar jogban a „hatályosság” alapvetően eltér a „hatályossá nyilvánítástól”.
A fordítási nehézségek helyett számunkra inkább valószínűnek tűnik, hogy EUB bírái számára értelmetlen különbséget tenni e két kifejezés közötti. Mert egy jogállamban nem lehet bírói ítélettel szerződéses jogot létrehozni. Ha egy szerződés semmis, akkor a jogviszonyt a polgári törvénykönyv rendelkezései szerint kell megítélni. A feleknek a polgári törvénykönyv szerint kell elszámolniuk. Ennyi.
Egy jogállamban olyan nincs, hogy egy bíróság egy semmis szerződést „érvényessé” vagy „hatályossá” nyilvánít. Ez a hókusz-pókusz nyilvánvalóan csak arra jó, hogy a bíróság megkerülje a polgári törvénykönyv alkalmazását. A Kúria által 2019 óta követendőnek minősített elszámolási gyakorlata is kifejezetten a polgári törvénykönyv megkerülését célozza. Ezért ellentétes a Kúria által előírt módszer az uniós joggal. Egy jogállamban a bíróságok nem találnak ki új szabályokat azért, hogy megkerüljék a hatályos jogszabályok alkalmazását. Ez csak egy diktatúrában lehetséges.
A magyar társadalom szempontjából szomorú, hogy a magyar bírákban és a bankok ügyvédeiben fel sem merül, hogy esetleg ők mennek a forgalommal szemben.
Magyarország jogállami átalakulása akkor fog elkezdődni, amikor a bíróságok beismerik, hogy elcsalják a devizahiteles pereket. A bankok pedig kártalanítják az adósokat a több mint húsz éve húzódó tisztességtelen piaci gyakorlatért.
Vége
Tisztelt dr. Lendvai András és dr. Kálmán Ákos ügyvéd urak!
Kérjük, mondják fel megbízási szerződéseiket a bankokkal, hiszen az eddigi bírósági eljárások nyilvánvalóan a jog megkerülését szolgálják.
(lsd. Nyílt levél az AxFina Zrt. Ügyvédeinek, 2025.05.06.)
Freundliche Grüße vom Ufer der Ganges
PITEE
Ne küldjön adományt!
Köszönjük az elmúlt években küldött adományokat!
Kérjük, jelenleg NE küldjenek nekünk adományokat az ERSTE Banknál vezetett bankszámlánkra!
